Volt egyszer egy gazdag család, amelyben az apa elhatározta, hogy elviszi a fiát egy utazásra, mégpedig avval a céllal, hogy az láthassa: hogyan élnek a szegények. El is töltöttek néhány napot meg éjszakát egy olyan farmon, ahol a farmercsalád igencsak szegény volt. Az utazás után az apa megkérdezte a fiát:
- Nos, mit szólsz az utunkhoz?
- Remek volt, apu!
- Látod már, hogyan élnek a szegények?
- Ó, igen…
- No, akkor próbáld összefoglalni: mit tanultál ezekben a napokban? – szólította fel fiát egy kis részletezésre a gondos apa.
És a fiú így válaszolt:
- Hát azt láttam, hogy nekünk egy kutyánk van, míg nekik négy! Nekünk van egy medencénk, ami kb. a kert közepéig ér, míg náluk van egy kis folyó, aminek nem is látni a végét. Nálunk lámpások vannak leszúrva a kertben…nekik csillagfényes az éjszakájuk. A mi nappalink az előkertre nyílik…ők az egész láthatárra kitekintve élhetnek. Mi egy kis megvett földdarabkán élünk, körülöttük a földek végét nem is látni… Minket személyzet szolgál ki, ők azonban másoknak tesznek szolgálatokat. Mi megvesszük az eledelünket, ők viszont megtermelik ételeiket. Itt mi falakkal vesszük körül a telkünket, hogy védettek legyünk, nekik pedig barátaik vannak, hogy védelmet nyújthassanak.
Az apa elnémulva hallgatta. Aztán a fiú még hozzátette.

- Kösz, apu, hogy megmutattad nekem a szegénységünket!