[2-1]
Változás
Nem tudod mi ez
de felkavar nagyon,
Már átjön a fény
a sötét falakon.
Tegnap még a csend,
Sok fagyott mozdulat
Kényelmetlen rend,
S több már nem maradt.
Kényszerből élni
Talán csak ez jutott,
Remélted, hogy NEM,
S Ő most meghallgatott.
Most nincs már felhő
A lelked kék egén,
Édes, hűs szellő,
Megújuló remény.
Egyensúlyba ért
A nappal és az éj,
Eltűnt a MIÉRT,
Tiéd lett az ESÉLY...
nektarin |
Őszi hajnalon
A parkba érve les reám a hűvös őszi szél. A város még szendereg, s szebb álmokat remél. Zene, a tánc már elmaradt, az éjszaka nem beszél.
A fák susogva mesélnek az ezerarcú nyárról, lelkesen, mint kamasz fiú az első lányról.
Tovatünt az édes illaterdő, s a forró nappalok, Hosszú, csendes éjek jönnek, szigorú, vakító fagyok.
Felnézek az égre e boldog hajnalon,
Feledem, hogy fázom,
Mert tudom :
Valahol fontos vagyok NAGYON.
nektarin |
Mondd ki
Ha megérik benned a pillanat,
Ha szívedben kétség már nem marad,
Ha le tudnál bontani minden falat,
Ha az érzés fontos nem a gondolat,
Ha magasba röpítenek a szavak,
Ha életed most a fény felé halad,
Ne várj,ne titkold, s főleg ne tagadd,
MONDD KI, hogy megtaláltad az UTAD!
nektarin
|
Élet sziget
Szürke érzések hatják át a jelent,
Haragból közönyt a gyűlölet teremt...
Körülöttünk közhelyek, üres szavak,
Hazug ordít, s az igaz néma marad.
Egymás mellett megyünk, de nem Egymásért,
Vadul ütünk vágunk a Hamis céljáért.
Egónk lepelként borul ránk és takar,
Ha lelkünk előtör baj lesz, s zavar...
Hogy a haragot szeretet váltsa fel,
Hogy az életed békében teljen el,
Hogy érezd a jelent ne csak a tegnapot,
A mindenséget, - ha kinyilsz - megkapod.
Tárd ki Most a szívedet és tapasztalj,
Megéled a Jelent, s a múlt nem zavar.
Életed SZIGET az idő tengerén,
Szeress élni, de ne légy önző s kemény...
nektarin | |
[2-1]
|