Új bejegyzés Frissítés

2007.04.05. 15:07

Nélküled mit sem ér Nélküled mit sem ér "Nem vagyok jó ember, se rossz Nem haragszom, s nem vádolok Nem érzem izét az édes bűnnek Nem értem, miért vagyok hűtlen…. Minden kívánságom szinte valóra váltják, Szeretnek, s nem eresztenek…. Némán állok elébe a jövőnek, Gyertek évek, gyertek…jöjjetek…. De mégis felteszem magamnak Az egy kérdést, mi bennem marad Miért érzem ezt a kint, a vágyat Melynek tárgya nem Ő, TE vagy. Nem bírok már vidámnak lenni, többé már nem őszinte a mosoly nem szívből jön az ölelés, a csók mert nem tiéd, nem tőled kapom volt egy napom, tán percem hogy megfontoljam életem de gyáva voltam, nem bíztam benned s tán önmagam hűsége is oda lett nem jön vissza a pillanat esélye félő, a vágyad már tovaszállt itt voltál, éltél bennem s meghagytad szíved lenyomatát bíztam abban a csalfa hitben engem semmi el nem tántorít eltervezett szép remények valóra váltják majd álmaim és most kérdem önmagamtól könnyekkel küszködve, csendesen milyen álmok, mely vágyak azok melyek szertefoszlanak íly hirtelen új az érzés és új a bánat ez mind, mi most bennem él egy vágy hajt percről percre hozzád bújni, ölelni még védj meg a holnaptól s a mától mert harc dúl bennem hevesen szaggat a kín, fáj az érzés Szeretlek,…. erről nem tehetek Mert mi más fájhat ennyire Mitől szomjazom… Miért nem jön álom a szememre S mitől fázom oly nagyon Miért van az hogy nélküled Értelmetlen minden Tegnap még volt egy életem Ma már romba dőlt, nincsen Mert nélküled nem élet Csak a percek múlnak csendben S míg én néma vagyok s tán vak Te már nem leszel itten Elszalad mellettemn a lét, Tovaszállnak az évek... Soha nem láthatom majd, Milyen lett volna, ha veled élek... . . . remények és álmok... mindenkiben élnek. Te majd bennem élsz tovább Én pedig elenyészek..."

2006.09.05. 22:22

Ez 1 vers a kedvenceim kozul,gondoltam megosztom veletek! :)) Szeretettel Krampusz   Egyedül? Csak ülsz a buszon, nézel kifelé. Nehogy meglásd a valóst, az értéket, egyedül érzed magad, de nem fordulsz befelé, nincs ki megmutassa neked a jót, a szépet. Ha rád száll egy piciny bogár, elzavarod, de ha üzenetet hordoz? Ha hozott neked valamit, o ártatlan, te lecsapod, Nem lenne érdemes meghallgatnod te gonosz? Nem tudod mitévo légy, csak kapkodsz,rohansz elore, pedig hamar eljön a vége, Nem látod milyen csodálatos a légy, csak harcolsz,sikerült elpusztítanod és annyi jön ki a szádon, hogy Végre! Ugyanabból van o is, mint te! Lehet, hogy a testvéred? És ha ot a nagy O küldte? Majd megtudod, ha kifolyt a véred! Megpillantod a mást, és üvöltesz, hogy nem igaz! Miért nem fogadod el, hogy valaki vagy? Úgy érzed magad, mint a gyümölcsösben a gaz! De miért? Hisz te csak egy kósza, ártatlan lélek vagy

2006.06.10. 06:14

Badár István://gportal.hu/portal/lelekfogado/   SZÁLLJ!     Gyönyörű kismadárka szállj szabadon. repülj repül te is saját utadon. Szabad vagy most már repülhetsz bátran rabságod véget ért a kalitkában.   Szárnyaid még gyengék ezt én is tudom, majd megerősödnek ha te is repülsz saját utadon. Szárnyaid elgyengültek hosszú rabságban hisz oly rég nem repültél szabadon a világban   Tárd ki szárnyaid és reppenj ki a kalitkából most szabadulhatsz a rácsok fogságából Szeretlek, és akarom élj szabadon repülj repülj te is saját utadon.   Talán majd egy fele repülünk mindketten s  te ott repülsz majd mellettem de meglehet utunk viszont majd eltér valahol szeretetem mégis kisérni fog lehetsz bárhol.

2006.05.11. 09:20

Ady Endre: Akkor sincsen vége Te vagy ma mámnak legjobb kedve És olyan gazdag ez a ma, Hogy, ha egy életet akarsz, Ma nézz jól a szemembe. Végig-nézhetsz a vágyak boltján, Láthatsz ezer kirakatot, Neked én vagyok egyedül Gazdagon és mogorván. Neked én vagyok neked-szántan És hogyha nincsen örömöd És hogyha nem érted a mát, Mindegy: én meg nem bántam. Az adhatás gyönyörüsége És a ma öröme telít És hogyha véget mondanál, Hát - akkor sincsen vége.

2005.12.17. 10:48

Szabó Lőrinc: Boldogság   Unom már ezt az örökös siránkozást s megvetlek érte. "Boldogság!" Lelkem, lásd be végre. hogy gyerekes ábránd nyűgöz. " Boldogság!" Isten és a többi tündér rég meghalt benned is s létedből az infantilis reményt ma sem tudod kiölni? Vigyázz, becsap a régi hit! Nem vagy gyerek, s indulsz a hídra, mit a kaján bűvész, a Mintha, az ég felé eléd vetített? A Mintha mondja: mintha volnál és mintha volna csakugyan minden, aminek neve van... De Te tudod, hogy nincs ! tudod már! Nem? Nem tudod? Hát menekülj, bolond és ess kétségbe! Álmodj! Teremts, no teremts új világot! ( Ha megbutulsz, tán sikerül. )

2005.11.29. 17:25

Advent első vasárnapja Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg korcs ágaimon más, mint a halál? Amikor jelek lepik el a mennyet, álmunkból kelni itt az óra már. De ha hozzám jössz, pedig megüzented,angyalod mégis álomban talál. Meg akartál rajtam teremni, rossz fán; Nem voltál rest naponta jönni hozzám. Ajtóm bezártam. Ágam levetett. Éjszakámból feléd fordítom orcám: boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám! Szüless meg a szívemben, Szeretet! Rónay György

2005.11.11. 18:03

Aloha!! Ezt a verset én és barátaim irtuk az osztályunkról az elsősavatóra!! 9.d ódája 9.d a nyerő Bár egy kicsit bajkeverő Költők mi nem vagyunk Nehezen szavalunk Legyen az a humánosok dolga, Mi tudjuk,hogy amőbában gazdag a Volga. Békákat még nem boncolunk, Ehelyett papucsállatkákat gondozunk. Osztályfőnök sokat mondja "Primitív" a matek példa. Fizikán akár a felhős éjszakán, Ránk telepszik a méla homály. A kvantumszámok kemény dió, Egyest kapott a felelő trió. Erre azt mondta a tanár, Mindenkivel irat a következő órán. Föci órán majd'kikopik a tollunk, A füzetbe nagyon sokat irunk. Na jó, mostmár vége a mesének, Ezek vagyunk mi nézzétek: 36 az osztálylétszám Ebből 20 fiú és 16 lány Petikből áll a fiúk negyede Zsoltinak meg nagy a feje Kriszti az osztály lexikona, Elmondja, mit csinál az anakonda. Barbi korini született, Még, jó hogy hógolyóval nem etet. Betti megműtené Szandit, Ha eltörné lábait. Balázs szeretne gitározni, De nehezére esik helyesen irni. Ambruson és Minya Danin röhögünk, Visszafojtott nevetéstől remegünk. Van két Szilvink, ez sem kevés, De nélkülük tán kevés az ész. Danikból sincsen hiány, "Röhej a köbön" micsoda hatvány. Joe vonatának kilyukadt a kereke, Ezért őt nem érintette a magyar felelet. Editet mi megleptük, A táblán felköszöntöttük. A lepedőt Eszter festi, Ez a munka sem egy esti. Bogi és Vanda Hegedűs, De a kezükben még nem láttunk hegedűt. Dávidot érdeklik az ősemberek, Másnak ez a téma kicsit meredek. Matyinak gipszben volt az ujja, De most már ujjszaknderezhet újra. Lórándhoz, mint a mágneshez, Ragadnak hozzá az emberek. Annamari az a szőke kislány, Kinek angol órán a szája sokat jár. Laci és Béci az első padban nézi, Hogy a tanár valyon őket kérdi?? Anna és Gréta a váltónál csak cserék, De fontosak, mint kocsiknál a kerék. Füsti-Molnár Bence, Beceneve: Fecske. Ottó nem egy csajszi, Kedvenc sportága a foci. Imre, beveri a falba a fejét, De nem veszíti el az eszét. Niki, ki debreceni, Kutyás fiúk vigyázni!! Itt van még Alida, Ki folyton a City-t hallgatja. Ó, csak Lillát hagytuk hátra, Kinek haja színe szalmasárga. Zárul a 9.d mókatára. Búcsúzunk mára.   Destiny

2005.11.04. 21:44

Szerettem Önt Szerettem Önt: s talán e mély szerelmem A lelkemben nem hunyt egészen el; De békéjét ne dúlja már fel ez sem; Nem búsítom önt már semmivel. Szerettem önt, némán, reményvesztetten, Voltam szelíd, majd féltékeny s irígy - Mély áhitattal, gyöngéden szerettem, Ég adja, hogy más is szeresse így. Puskin (Franyó Zoltán fordítása)

2005.11.02. 14:35

Pilinszky János MAGAMHOZ Bátran viseld magányodat, én számon tartlak téged, ne hagyd a sorsod csillagokra, benned érjen a végzet. Vállad két éber sarka közt ha sisteregve átcsap, tudom, több vagy mindannyiunknál, benned vakít a bánat. Légy hát, akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta, bátran figyelj, mint ők figyelnek kegyetlen titkaikra. S egy éjjel, magad sem tudod, mint égig érő ének, feljönnek benned napjaid, a halhatatlan évek: az este nem lel senki rád, az este sírva, késve hiába járják pitvarod: csak én látlak. Vagy én se.

2005.10.27. 08:00

Ezt a verset a NETen olvasgatva találtam! Gyönyörű!   ÁLMODTAM, VELED…     Mint egy gyermek, úgy voltam karodban. Megcsókoltad finoman a számat, fölém hajoltál gyengéden, titokban és megpusziltad a szempillámat.   Leheleted táncot járt hajamban… szellőként bújócskázott csintalan, s egy óvatlan, röpke pillanatban pajkosan megbújt a nyakamban.   Míg egyik karod ölelve tartott itt, másik magányos vándorként útra kelt, bejárva testem rejtekútjait, útján titokzatos zugokra lelt.   Úgy bújtam meg riadtan benned, mint reszkető holdsugár az éjben, mit látni alig, mégis elvakít, ha begyűjti sugarát szemed ezüstösen, sápadt-fehéren.   Körülvettél biztonságoddal engem, s nem vágytam már tüzes szenvedélyre, csak elrejtőzni a világ elől öledben, csak átkarolni, és szeretni végre.   Érezni, hogy itt vagy… velem lehetsz, tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok, látni, ahogy boldogan rám nevetsz s szemed szikrázó csillagként rám ragyog.   Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást, reszkető szívvel és szerelmesen… magadhoz olyan gyengéden karoltál, míg csókjaiddal lezártad a szemem.   Megbújtam karodban, mint egy gyermek. Te fölém hajoltál nagy titokban, s míg csókoltad édesen a számat én végtelenül boldog voltam.

2005.10.23. 15:59

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem lesz cérna a szerelmedhez, ha úgy kifoszlik, mint a férc. Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én úgy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem – meghalok.

2005.10.16. 11:32

Orbán Ottó:   Ostromgyűrűben     Környül kerített a halál engemet, mint Firenzét Boccaccio pestise, mint szigetet a habzó szájjal hörgő óceán... hatvan fölött az élet főképp a halálról szól, hogy mentsük, ami menthető, és ez mindennap kevesebb, csak halott barátaink sokasodnak házi telefonjegyzékünkben, de nincs hol fölhívnunk őket, mert temetéskor szétszórták a hamvaikat is. Az élet a DNS álma a halhatatlanságról, melyet öregkorunkban verítékes ébredés követ. Mi lehetne az emberfajra jellemzőbb rögeszméinél? A várvédő hadtest a várhegy kazamatáiban szorongva, A téboly kékes gyújtóláng-lidércével rohamsisakjain Tervet készít, hogy holnap hajnalban kitör az ostromgyűrűből, S a nyílt terepen haladva eléri az új tavasz virág borította fedezékét.

2005.10.05. 09:36

Tudom én, kedves, hogy sosem leszel Törvényben sem és bűnben sem a társam. Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet Jogom, hogy magam életedbe ártsam. Tudom én, kedves, hogy virágaid Énnekem már csak bánatot teremtenek. És mégis boldog és hálás vagyok Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek. Fellombozol, mint csonka fát a komló. A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó Vagy énnekem a földön és égen. Láng vagy mely perzselt míg körülöttem lengett, De távolabbról éltet és melenget: Elvesztett társam, megnyert kedvesem.

2005.10.05. 09:07

Szabó Lőrinc: A legfőbb boldogság A legfőbb boldogság, a legkötőbb, a legodaadóbb, istenítőbb, az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele, az, amelyben két világ egy zene, az, amelyben a szellem szárnyra kél, az, amely már tán nem is szenvedély, az, amely fény, súlytalan súlyegyen, az, amelyben minden jel végtelen, az, amelyben már mozdulni se mersz, az, amelyben örökbéke a perc, az, amelyben megszakad a tudat, az, amelyben kicseréled magad, az, mely élvezve, a vég gyönyöre, s ha ébredsz, a költészet kezdete: A legfőbb tudás nem a szépeké - bárkié, ki a túlsó partra jut, s tovább vinni, a közös menny fölé, Kué Fi és Kleopátra se tud.

2005.08.23. 20:02

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon: megtagadlak, már nem vagyok tied: gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom, hogy ledobhattam bilincseimet. Egy kézfogás még, - töröld esküinket s ha találkoznak sorsunk utjai, ne árulja el se szó, se tekintet, hogy a volt vágyból maradt valami. Most, bár szerelmünk már-már alig él, s ravatalánál zokog a hüség és utolsót lüktet a szenvedély s a tisztulás lefogja a szemét, most még, noha mndnyájan elsiratták, fel tudnád támasztani, ha akarnád. /Szabó Lőrinc/- y

2005.06.24. 08:25

Béke a lélekkel A lelki béke szilárd nyugalom, de nem kérést elutasító unalom; fegyelem, mely enged, s elfogad, sosem fél, nem remél, csak ad. A lelki béke tevékeny erő, nem eltipró, hanem felemelő; táplál, éltet, legyőzi a szenvedést, maga alá gyűri a szenvedélyt. A lelki béke féltő hatalom, nem másokat lebíró akarom; szelíd, finom, végtelenül kegyes, meghajolva előtte legyőzheted. A lelki béke feltörő tudás, befogadás, semmit sem tagadás; mélység és magasság között feszül, általa minden összhangba kerül. A lelki béke értő szeretet, hatása békíti ki az ellentéteket; pont, mely körül belső világod forog, s melyet elérve önvalód láthatod. (Varga Margit)

2005.06.12. 10:33

Szép Ernő: Add a kezed   Add a kezed mert beborult, Add a kezed mert fú a szél, Add a kezed mert este lesz.   Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert szédülök, Add a kezed összerogyok.   Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert ITT VAGYok, Add a kezed mert meghalok.

2005.06.10. 15:20

Olvasgatás közben a NETen találtam ezt a verset! Szerintem gyönyörű! Ajánlom a figyelmetekbe! Barátsággal: Csillag Úgy képzeltem, ha egyszer meghalok, és remegő lelkem valahol egy előszobában ácsorog, várva, hogy döntsenek sorsomról, akkor Te ott leszel mellettem. Tán észre sem veszem, csak mikor szólsz, ne félj, itt vagyok veled. Elkísértelek, ne maradj itt se nélkülem! Én majd hiszek neked, hogy azért jöttél, de közben azt fogom gondolni, hogy nélkülem hogyan is maradtál volna?

2005.05.03. 11:19

Reményik Sándor Csendes csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre, Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodálatosabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled, Nem csoda ez? - s hogy tükröződni Látod a vízben az eget? Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.

2005.05.03. 11:14

Kalkuttai Teréz Anya Öröm Az öröm imádság, az öröm erő. Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk. Isten szereti az örvendező imádságot. A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk: ha dolgunkat örömmel tesszük. A szerető szív vidám szív. Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek; hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak. Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba, de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben, s minden pillanatban boldogságban részesüljünk. Ez azt jelenti: szeressünk úgy, ahogyan ő szeret, segítsünk, ahogyan ő segít, adjunk, ahogyan ő ad, szolgáljunk, ahogy ő szolgál, mentsük meg az embert, ahogyan ő megment minket, huszonnégy órán át vele legyünk, és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

[Friss hozzászólások] [26-7] [6-1]